James P. Niessen ¹

A történészek általában nem nagyon barátkoznak a számítógépekkel. Ôk talán a Luddite, azaz géprontó szerepét töltik be, s az "információs forradalmat'' akarják visszatartani? Ez csak valamilyen hibás felfogáson alapulhat. Másrészt van értelme is e hozzáállásnak: a bölcsész, de különösen a történész alapvetô forrásanyaga a hiteles, változatlan szöveg. Bár megváltoztatható a papíron levô dokumentum, az mégis tartósabb, hitelesíthetôbb az elektronikus szövegnél. Akár hatósági irat, magánlevél, vagy nyomtatott kiadvány -- mind egy történeti pillanatban keletkezett, és bármilyen utólagos megváltoztatása fizikai behatások alapján nyomon követhetô. Formai és tartalmi szempontok, a nyomtatott betûk vagy kézírás, valamint kiadás szerint ítéljük meg a hitelességét. Az elektronikus dokumentum utólagos megváltoztatása pedig sokszor nem állapítható meg.

Második jellemzôje e tudományágnak, hogy a szöveget igyekszik kontextusban, a hozzátartozó szövegek társaságában értelmezni. Ellenben az elektronikus kommunikáció inkább rövidebb, környezetébôl kiragadott szövegrészletek közlésére alkalmas, azért e második jellemzônek nem tud mindig eleget tenni.

Kiadók, a tudományos kommunikáció, és a könyvtár

1970 óta a könyvtári költségvetés nem tud lépést tartani az inflációval. A folyóiratok (különösen természettudományiak) ára növekszik, de általában a monográfiáké is. Az átlagkönyvtár kénytelen lemondani sok korábban természetesnek tûnô megrendelésrôl, sôt számos folyóirat elôfizetését is kénytelen megszüntetni. Ennek következtében a kiadók csökkentik példányszámaikat, így az árak tovább nônek. A könyvtárközi együttmûködés a gyarapításban és a kölcsönzés ezekben az években igen jelentôsen nôtt, két döntô informatikai innovációnak köszönhetôen: ezek a MARC számítógépes katalógus-"cédulája'', és a nagy könyvtári szövetségek, OCLC és RLG, közös katalógusai. Ezek felhasználásával a tagkönyvtárak kikereshetik az ôket érdeklô ismert mûveket, amelyeket azután a legközelebbi, azokat ôrzô tagkönyvtártól kikölcsönözhetnek. Ma már rafináltabb keresôszoftver és az internetes kapcsolat révén tárgyak és kulcsszavak szerint kereshetnek a hallgatók és tanárok, és azonnal megrendelhetik a megtalált, saját könyvtárból hiányzó könyveket. A tagkönyvtárak így ma 30 millió kötetes virtuális gyûjteménnyel rendelkeznek.

A könyvtári szakirodalom a "tudományos kommunikáció'' kifejezésével illeti a tudósok kölcsönös információcseréjét: úm. a kiadóügy, a könyvtárak kapcsolata, nem egyszer a személyes kapcsolatfelvétel. A publikációk inflációja és a könyvtári gyarapodás relatív stagnálása miatt ezen kapcsolatrendszer válságáról beszélünk. Megoldását a fent vázolt virtuális könyvtárban kereshetjük. Az Internet ennek a rendszernek mûködéséhez alapvetô, az internetes kapcsolat biztosítása az egyetemi közösség számára nem kérdôjelezhetô meg. De a rendszerhez szükséges, hogy a tudós -- a történész is! -- tanuljon meg adatbázisokkal bánni, s az új eszközök használatba vétele révén pótolni a helyi gyûjtemény hiányosságait. A könyvtárosok és a számítástechnikában járatos kollégákkal szembeni kihívás pedig, hogy az új módszereket meghonosítsák a régi, bevált módon kutatók számára.

H-Net -- Humanities OnLine

1992 végén alakult meg az H-Net, egy bölcsészekbôl és társadalomtudósokból álló szervezet és elektronikus közösség. A mûködés alapja a listserv-csoport, ugyanakkor mindegyik csoport szerkesztôk/moderátorok felügyelete alatt áll mind a rácsatlakozásnál, mind a postázásnál. Egy-egy csoport arra hivatott, hogy az adott szakterületen a kutatási és tanítási módszerek, valamint konferenciák hirdetésének fórumaként mûködjék. Az H-Net -- jól átgondolt tudományos feladata alapján -- kezdettôl fogva szerzett támogatást különbözô alapítványoktól, amelynek segítségével a mûszaki bázisát kezdetben a University of Illinois-Chicagón, újabban a Michigan State Universityn tartja fenn. 1993 júniusáig 3 csoporttal, 500 taggal (abonenssel) rendelkezett; 1994 júliusáig 30 nyilvános csoporttal, 50 országból 12,500 taggal, 1995 végéig pedig 51 csoporttal, 68 országból 35,000 és 1996 májusában 43,000 taggal mûködött. A tagok legnagyobb része történész egyetemi tanárok (többnyire tanársegédek, akik bátrabban nyúlnak hozzá a számítógépekhez!) és aspiránsok, (Észak-Amerikában ezek 22 %, illetve 29 %-a). Ugyanakkor van sok könyvtáros, levéltáros, muzeológus, egyéb szakmában vagy iskolában mûködô tanerô, történész vagy végzett érdeklôdô tag.

A történész olyan kutató, aki többre értékeli a monografikus irodalmat, mint a folyóiratokat, egy kivétellel: nagy érdeklôdéssel figyeli a könyvismertetéseket. Az American Historical Review évi öt számában több mint 1000 ismertetést hoz; egyéb jelentôs folyóiratok kevesebb, de nagyszámú és sokszor hosszabb ismertetéseket publikálnak. A kiadó számára az ismertetés jó reklám -- ezért kérés nélkül küld példányokat új történelmi könyveibôl a jelentôsebb folyóiratokhoz. A szerkesztô pedig eldönti, hogy mit ismertessenek ezekbôl, vagy más, külön e céllal a kiadóktól kért és ingyen kapott könyvekbôl -- ajánlva azokat a tárgy szakembereinek.

1995-ben az H-Net csoportjai is kezdtek könyvismertetéseket elvállalni. Elôbb lassan, majd készségesen küldték a kiadók a kért ismertetendô példányokat. Ily módon gyorsabban jelennek meg az ismertetések, mint a hagyományos folyóiratoknál, mert a hagyományos nyomdai tevékenység elmarad. Ez a gyorsaság fokozza a kiadók készségét, egyszersmind az olvasók érdeklôdését is. Az elektronikus kiadás azt is magával hozza, hogy hosszabbak lehetnek az ismertetések. A jelen évben várható, hogy több ismertetésre kerül sor a H-Net-en, mint az American Historical Review-ban. Az ismertetések teljes szövege megtalálható az H-Net WWW-címén,³ és az állomány kereshetô csoportnév, szerzô, cím és kulcsszó szerint.

HABSBURG

1996 május közepén 389 tagunk volt. A tagság munkaviszonya az H-Net átlagának megfelel; hasonlóan, tagságunk 18 %-a az USA-n kívül lakik. De 68 külföldi tagunkból csak egyharmada kerül ki az utódállamokból, szolgalmas toborzási munkánk ellenére. Különösen ezen országok kollégáit szeretnénk belefoglalni vitáinkba, ismertetôi gárdánkba.

Ismertetôpéldányokat kínálunk a toborzottaknak, és persze senkitôl nem kérünk elôfizetési díjat. Bizonyára hasznot húzhat a magyar kiadóügy is, ha csoportunk révén magyar könyveket ismertetünk.⁵ Sajnos, az infrastruktúra nehézségei korlátozzák a csatlakozók számát: amerikai körülményekhez képest a vidéki egyetemek nem nagyon képesek megkönnyíteni a kapcsolódást az Internethez.

Meggyôzôdésem, hogy az Internet nyújtotta elônyök a könyvtárak és a kommunikáció számára, továbbá a bölcsészettudományok és a történészek körében is egyre több intézményes pártolóra fognak találni.

2 HVG XVIII. évf. 7. (873.) sz. „Internet” c. melléklete, 1996. febr. 17.

3 http://h-net.msu.edu/~books/reviews/

4 A HABSBURG WWW-címe: http://h-net.msu.edu/~habsweb

5 A történelmi műveket kérjük a következô címre küldeni: H-Books (Attn: HABSBURG) / Department of History / 301 Morrill Hall / Michigan State University / East Lansing, Michigan 48824-1036, USA

Last Modified: 07:04am , June 21, 1996